EDDIG MEGJELENT KÖTETEIM
Paudits Zoltán: /1966.VIII.30./
Tizenéves korom óta írok verseket, prózákat, dalszövegeket, dalokat. Első publikálásaim kisebb helyi lapokban jelentek meg, majd később a bajai Sugó-Kör c. irodalmi kiadvány közli folyamatosan írásaim. Ugyanitt tagja lettem a városban működő irodalmi társaságnak, majd a budapesti Művészetbarátok Egyesülete, a Cserhát Művészkör, valamint a Magyar Írók Nemzetközi Szövetsége is soraiba vett. Számos lap és antológia közli műveim. 2002-ben jelent meg első Úttalan utakon című önálló kötetem, s ugyanebben az évben munkám a Cserhát Művészkör Irodalmi díjjal jutalmazta. Második könyvem a Szilánkok, mely szintén verseimet foglalja magába, 2003-ban látott napvilágot. Határainkon is túl olvashatók már verseim. Megjelentetett többek között az ausztriai Bécsi Napló, illetve a belga Kilátó. Önkifejező eszközöm az írás, a szép magyar szó, mellyel aktív részese kívánok lenni magyar irodalmunknak.
Úttalan utakon
Hajnal
Őszi sanzon
Mikor még
Én még
Arcodról az eső
Szilánkok
Csak a szerelem
És megint
Egyedül
Őszi kép
Utcalányok
" Már az első pillanatban megdöbbentett, ám kellemesen érintett, amikor beleolvastam először Paudits Zoltán verseibe.
Azonnal megfogott annak képi gazdagsága, őszinte kifejezése és lakonikus költői beszéde. Egyszóval megragadott az a tudat, hogy egy sokat mondó, kevés szóból is értő, ízig-vérig költőt fedezhettem föl a világ számára. Igen, Pauditsnak van érzéke ahhoz, hogy kimozdítsa az embert a mindennapok közegéből és valami új, ismeretlen, de mégis hazai tájakra repítse, oda ahol égig érő fenyőfákon élő rigók, énekesek, költők zengik a halhatatlanság énekét. Ő képes elhitetni velünk ezt a szebb, jobb világképet, mert versei lebilincselően szépek s egyediek, senki máshoz nem hasonlíthatóak, igazi pauditsosak, egyéni hangvételű költőt sejtetnek. "Maga nagyon tehetséges" -írtam a költőnek, aki nemsokára első kötetével jelentkezett, s a művészkör örömmel adta nevét ehhez a szép kezdeményezéshez. Aztán verseit is szeretettel közöltük, közöljük a Délibáb c. irodalmi lapunkban.
Szép és nagy jövőt jósolhatunk lantosunknak, aki elindult e rögös pályán, és értően tudtunkra adja, ő harcosa akar lenni a Kazinczy örökségnek és a szépséges idézetnek: "Nyelvében él a nemzet"-nek.
Olvassuk tehát Paudits Zoltán verseit ráfigyeléssel és értően, sőt beleérzően, úgy ahogy ő írja, alkotja őket. Ajánlom minden korosztálynak, kedves ifjaknak, akik kevés kivétellel, lassan elfeledik a szép magyar nyelvet, a verset, elfelejtik az olvasás gyönyörűségét.
Ezért is üdvözlöm Paudits Zoltán költőt, amiért küzd nyelvünkért, az "örök csónakért", melyben átevezünk a nemzetek óceánján, és küzd tisztaságáért, mert ez örök törvényünk..."
Ihász-Kovács Éva
Quasimodo-díjas költő, a Magyar Kultúra Lovagja" Paudits Zoltán verseit átszövi a népiesség és az urbánus vonal csodálatos kötőszála. Verseiben mindenütt népies díszítés valami tarka kavalkád, ami úgy színezi meg mondandóját, hogy a népiírók vonulatában se találhatunk érdekesebb kötődést, mint nála. Ugyanakkor a reális mondandó is megmutatkozik műveiben, hisz az igazságban, a szépségben, és a költészet erejében látja azt, hogy a világ gyönyörű, bár tele van félelemmel, de érdemes munkálkodni a Teremtő örömével és megtölteni a mindenséget a szépséggel, a művészettel. Talán ettől várja a költő a megmérettetését a világnak. A versek nála egzisztenciális magaslatot jelentenek, ami nélkül lehetne ugyan élni de minek, mondaná Cocteau-val..
Versei olvasása után egy új világban ébredni gyönyörűség, és megszólaltatott szerelem, az egymáshoz tartozás úgy jelenik meg, hogy rábólintunk: igen! Ilyen szép és megszakíthatatlan az egész. És minden beszőve népi motívumok szálaival!
Költő ő, igazi, aki megjárta a poklot, de most megmutatja, hogy itt fenn a fényben élni a legszebb, a legjobb. Hiába van probléma, hiába van nehézség, a művészet szabad, és mindenen, korokon is átsuhan.
Így látom és Paudits Zoltán művészetét versei előtt és után, és mindig újakat, és mindig szebbeket. Úgy adom át a tisztelt olvasónak őket, hogy szeressék ezt a lakonikus költészetet, mert érdemes olvasni minden sorát. Alkotásaival gazdagodik a magyar nyelv és a magyar költészet kincsesládája."Bornemisza Attila
író, Quasimodo-díjas költő, elnök főszerkesztőa Cserhát Művészkör főtitkára
Parttalan égen
Bogár